Padányi Schola kiállítása a Tanul-O Galériában

Harmadszorra nyílt meg a Tanul-O Galéria 2010. február 9-én az O épület emeletén. Ezúttal a Padányi Bíró Márton Római Katolikus Gyakorló Gimnázium, Egészségügyi Szakközépiskola, Szakiskola és Általános Iskola tehetséges diákjai mutatkozhattak be egy-egy képen keresztül. Megnyitó beszédében a Neveléstudományi Intézet tanszékvezetője, dr. Poór Zoltán röviden ismertette a Pannon Egyetem és a Padányi közös együttműködésének történetét. Ez az aktív kapcsolat azóta működik jól és eredményesen, amióta a tanárképzés beindult az egyetemen, ezért „illő volt befogadni a Padányit”. Tanár úr szavait egy kisdiák hegedű előadása követte, majd Borián Tibor sch. p. atya is köszöntötte a megjelenteket. Ő egy idézetbe foglalta mondandóját, mely szerint igen fontos „az érzelem nevelése a művészetek oktatásával … ennek hiánya torz embert eredményez”. Az kell, hogy a világ alkalmas legyen a művészetek befogadására, tudni kell mi, honnét jön, és tudni kell mindezzel bánni. Ezt az alkotó diák legjobban úgy alkalmazza a gyakorlatban, ha a rajz- és művészettörténet tanár megtanítja neki, hogy lássa azt, amit néz. A látottak kifejezésével pedig a többi ember gyarapodik, lelkiekben gazdagabb lesz. A „művész” önmagából ad, és ez a legfontosabb a mai, elanyagiasodott világban. Az atya a kiállítás nyújtotta lelki élményeket úgy összegezte, hogy a képek azt hirdetik, van még szellemi szépség a világban. Ezután a Padányi gregorián énekkara következett, akik három latin nyelvű éneket adtak elő. Végül a megnyitó ünnepség zárásaként, mintegy keretet adva az alkalomnak, újra a közönséghez fordult a tanszékvezető, dr. Poór Zoltán köszönetét fejezte ki a padányis tanároknak, amiért segítették „belakni a zsibongót” az O épületben.

Az ünnepélyes megnyitó után beszélgettem dr. Poór Zoltánnal, aki elmondta, hogyan találták ki, hogy közös kiállításokat szerveznek a középiskolákkal. „Az épület fehér falai lehangolóan hatnak, és ezt a monotonságot szeretteük volna megtörni. A kiállítás azért is tűnt megfelelő választásnak, mert ez egyforma öröm oktatónak, hallgatónak egyaránt, és ugyanakkor vizuális nevelés is, amely irányt az egyetem nem érinti.” Szerinte ez a fajta nevelés igen fontos, hiszen nem csupán szép élményt nyújt, de a lelket is megérinti. Arra vonatkozóan, hogy hagyományteremtő-e a kiállítás sorozat, egyértelműen igenlő választ kaptam. Jövőre a tematikája módosulni fog, ugyanis abban a tanévben hat művészeti kiállítás lesz, szeptemberben és a tanév végén pedig, egy hónapon át, 6-6 iskola nemzetközi kapcsolatai kerülnek bemutatásra. Minden iskolának hat tablónyi helyet tudnak a szervezők biztosítani, és a következő évben összesen 18 intézmény diák művészei mutatkoznak be. Megtudtam azt is, hogy a most bemutatkozó iskolákat az egyetem kereste fel ajánlatával, és elsősorban azokat, amelyek eddig is intenzív kapcsolatban voltak a tanárképzésünkkel. Végezetül megkérdeztem tanár úr személyes véleményét a kiállításról, a tapasztalatokról, az élményeiről a látottakkal kapcsolatosan. Bevallottan elfogult és egyben büszke is, főleg a sok pozitív visszajelzésnek örül. Szerinte így is lehet a tanulói léthez hozzáadni, mintát közvetíteni. Mosolyogva megjegyezte, hogy a Társadalomtudományi Kar és a Neveléstudományi Intézet (mindkettő az O épület emeletén található) közötti jó barátság is tovább erősödik, mert apró bókokat kap, hogy milyen szép a kiállítás és kellemes a légkör. De az is elismerés, hogy más karokról is érkeznek érdeklődők, illetve a sajtó pozitív hozzáállása is érzékelhető.

Én azt javaslom mindenkinek, hogy március 5-ig nézze meg a képeket, ha a felső campus felé jár! Találtok grafikákat, fotókat, festményeket a legkülönbözőbb témákban, sőt, üzenhettek is a vendégkönyvben. Személy szerint rábukkantam egy olyan képre, ami egyéni profizmusról árulkodik, és bizony el tudnám képzelni a saját szobám falán. Tehát, ha szellemi gazdagodásra vágytok, ne hagyjátok ki a „Padányi Schola” kiállítását! A Szervezőknek köszönöm az élményt, hiszen a képek előtt állva megállítottam a körülöttem egyre gyorsabban rohanó világot, és átadhattam magam a művészet szépségének. Illetve külön köszönöm Poór Zoltánnak a beszélgetésünket, ami nem csupán szakmai, hanem nagyon emberi és baráti volt!